4. fejezet - Végre...

„Kedves Naplóm!

Ma ismét egy feledhetetlen napom volt. Először Jane felhívott, hogy a húgom elájult. Ezt valahogy nem bírtam felfogni. Végül kiderült, hogy egy baleset volt. Egy őrült nem bírt az autójával. Padlógázzal repesztett. Majdnem elütötte Ninát és Leila-t, de szerencsére az új fiú megmentette őket. Meg kell ismernem azt a srácot. Nem csak, mert ezt tette, hanem mert észbontóan jól néz ki, de nem hajlandó barátkozni.Történt még egy igencsak érdekes dolog. Mr. Matthew elrendezte, hogy ne kelljen órákra járnom nekem se és Jane-nek se. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is kell magyart tanulnunk. Nem is bírnám ki. A kedvenc nyelvem a magyar. Mindenki azt mondja, hogy írtó nehéz, pedig szerintem semmi olyan nincs benne. Angol az anyanyelvem, de a spanyol és a magyar nyelv áll közelebb a szívemhez. Kettő közül is az utóbbi. Visszatérve a tanár úrhoz, azt mondta, hogy egy héten minimum egyszer menjünk el hozzá gyakorolni. Imádom ezt a tanárt. Ezelőtt is a kedvenceim közé tartozott, de most ő a legjobb fej a suliban…Ennyi lenne mára.Búcsúzom:Puszi magamnak!!!”

Becsuktam a naplót, és ránéztem az órára. 18-30-at mutatott. Gondoltam, hogy jó lenne előkészíteni a dolgokat estére. A csajok mégsem jöttek haza velem. Megbeszéltük, hogy majd elmegyek értük nyolcra, és idehozom őket.

- Hol lehetnek a sminkes cuccaim? – kérdeztem magamtól.Sehol sem találtam őket. Mindenhol megnéztem. Még az ágy alatt is kerestem. Kinyitottam az ajtómat, jobban mondva kicsaptam, és átfutottam Ninához.

- Nem láttad a sminkeimet?

- Talán észbe kellene tartanod, hogy mit hova teszel.

- Én tudom. Utoljára évnyitókor használtam. Akkor pedig az asztalomon hagytam őket.

- Hát akkor biztosan ott kell lennie.

- Nem vagyok annyira vak, hogy ne lássak meg egy lila dobozt, ami ráadásul nem éppen mondható kicsinek.

- Jól van, na. Én vettem el őket tegnap. Csodálkoztam is, hogy nem vetted észre. Azért nem kellene ennyire felhúzni a dolgot.

- Nem húztam volna fel magam, ha egyből megmondod, hogy te vetted el. Nah mindegy. Hova tetted? Kérem vissza.

- Az éjjeli szekrényemben van. Felülről a második fiókban.

- Amúgy beszéltél Dan-nel?

- Igen. Azt mondta, hogy én csak amolyan alkalmi csaja voltam. Meg azt is közölte, hogy én ezerszer rosszabban csókolok, mint Bianca.

- A kiscsajjal beszéltél?

- Aha. Ő persze mindent letagadott. Mondtam neki, hogy felesleges hazudnia, mert már beszéltem Daniel-el. Megkérdeztem tőle, hogy a barátságunk igazi volt, vagy csak a volt pasim közelébe akart férkőzni. Erre azt mondta, hogy ő ilyen szintre, mint az enyém csak akkor ereszkedik le, amikor akar valamit.

- A kis ribi. Te mit válaszoltál erre? Remélem, nem hagytad magad.

- Én is megmondtam neki a magamét. De ezt majd máskor. Úgy hallom jött valaki.

Valóban érkezett valaki, mert nagy hangzavar jött lentről. Anya hangját hallottam, amint elsírja magát.

- Gyere, nézzük meg mi történik lent. – javasoltam.

Leszaladtunk a lépcsőn. Az ajtóban megláttunk két nagy bőröndöt. Egyből tudtuk, hogy ki érkezett. Még bent sem voltunk a konyhában, de már kórusban kiáltottunk tesómmal.

- Apu, apu! Jó, hogy hazajöttél. Annyira hiányoztál.

- Sziasztok lányok. Nekem is nagyon hiányoztatok. Mekkorát nőttetek. Kész hölgyek vagytok már. De mi lenne, ha nem szóríttanátok ennyire? Alig kapok levegőt. – jegyezte mag viccesen.

- Oké. Most pedig mesélj. Mi volt a tengerészetnél?

- Majd mesélek. De úgy hallottam bulizni mentek ma. Ha igen, akkor készülődnötök kellene.

- De mi itthon is maradhatunk. Máskor is el tudunk menni. – mondta lelkesen Nina.

- Tudom édeseim, de miattam igazán nem kell elhalasztani. Majd holnap mesélek.

- Köszi apu. Te vagy a legjobb. – mondtam.

- Tisztában vagyok vele. – kaptam a szellemes választ. – Lányok, mielőtt felmennétek ezeket nektek hoztam. Nem nagy dolgok, de annál többet jelentenek.

- Igazán nem kellett volna. Már az is elég nagy ajándék, hogy végre hazajöttél.

Elvettük az ajándékokat. Felszaladtunk a lépcsőn. Persze az én szobámba mentünk mindketten. Becsuktam az ajtót, és bekapcsoltam a lejátszómat.

- Mit kaptál? – kíváncsiskodott húgom, aki már elfoglalta az ágyam nagy részét.

- Várj egy pillanatot. Nem tudok egyszerre három dolgot csinálni.Kibontottam a csomagot.

- Ez egy doboz? – lepődött meg Nina.

- Hát nagyon úgy látszik. Felnyitottam a tetejét. ...