4. fejezet - Végre... (második rész)

....Felnyitottam a tetejét. De ott csak egy kisebbet találtam. Ez így ment addig, amíg az eredeti csomagolásnál jóval kisebb dobozt találtam.

- Hát apa jó kedvében volt, amikor ezt csinálta. – mondtam.

- Na, ne csigázz már. Nyisd ki!

- Eeez… - nem tudtam befejezni a mondatot.

- Ez egy kocsikulcs.

- Igen az. Hát ez tényleg nem nagy. Mértében legalábbis. Te mit kaptál? – kérdeztem izgatottan.Ő egy táskába kapta az ajándékát. Természetesen neki is több rétegű volt a csomagolás.

- Ezt nem hiszem el! Még hány réteget kell lebontanom? – bosszankodott.

- Hát úgy látom már egyet sem.

- Ezt nem… ez nem is igazi. Wow. Szuper.

- Te egy jegyet kaptál a legújabb Twilight saga premierre!!! Hát az fantasztikus.

- Ez az. De még mindig nem hiszem el. Hiszem a könyvhöz is alig lehet hozzájutni. Én meg kapok egy jegyet a filmre.

- Méghozzá a negyedik részére. Te kis mázlista. De van még valami ott. Egy papír. – mutattam a csomag aljára.

- Tényleg. Neked sasszemed van.

- Na olvasd már! Mi van rajta?

Holnap gyere korán reggel a Városi Könyvtár elé.Hozz magaddal egy számodra fontos személyt is.

- Hát ez jó. Kit fogsz vinni? – érdeklődtem.

- … Téged.

- Mi? Engem?

- Igen. Holnap 6 órára legyél kész. Ha nem, akkor egyedül megyek.

- Rendben.

Megcsörrent a telefonom. Nem akartam egyből felvenni, de láttam, hogy ki hív.

- Szia.

- Szia Al. Most akkor megyünk buliba vagy nem? – kérdezte Jane hangja a vonal túlsó végén.

- Persze, hogy megyünk. Miért?

- Akkor jó. Jó lenne, ha néha az órádra is néznél.

- Mennyi idő van?

- Negyed kilenc.

- Uh. Bocsi. Azonnal indulok. Kösz, hogy szóltál.

- Rendben. Szia

- Szia.

Letettem a telefont és készülődni kezdtem.

- Te is eljössz velem a lányokért? - kérdeztem Ninát.

- Nem én inkább készülődök.

Mikor leértem a földszintre senkit nem találtam. Úgy döntöttem, majd ha hiányzom nekik Nina megmondja, hova mentem. Épp nyitottam volna az ajtót, amikor észrevettem azon egy cédulát. Mostanában állandóan üzeneteket irogat az egész család. Nagyon nem szeretem, amikor csak egy cetlit hagynak itt. Tudják, hogy itthon vagyunk, akkor meg miért nem lehet elmondani, ha elmennek valahova!? Na, azért elolvasom.

Lányok, ha nem érnénk haza, mielőtt elmentek, jó szórakozást kívánunk.Majd idővel megtudjátok, miért maradtunk ki…Amúgy semmi pasizás… Na jó, ma azért megengedem. De azért annyian gyertek haza, amennyien mentetek.Puszillak titeket: Apa

Hát persze, ez is csak rá jellemző. Anya biztosan nem csinálna ilyet. Viszont a mi drága apucikánk olyan, mint egy Cullen. Pontosabban, mint Emett Cullen. Tudom, tudom az Alkonyat mániám mindenkit az őrületbe kerget, de mit tegyek? Egyszerűen engem sokkal jobban elkapott ez a hullám. Még én sem értem, hogy miért, de engem csakis a könyv érdekel. A filmeket megnézem, de nem lenne teljes a kép Stephenei Meyer alkotásai nélkül. Vannak olyan napjaim, amik csak a vámpírjaim, vagyis mindenki vámpírjai körül forognak. Olyankor, amikor rám törnek ezek a hóbortjaim, már szinte sajnálom a körülöttem lévőket. Szegény Jane. Szerintem legszívesebben kirohanna a világból, mint Jasper az érzelem fergetegektől. Már megint ennél a témánál vagyok. Jobb lesz, ha elindulok, mert ha nem, késztetést fogok érezni, és elkezdem olvasni a könyvet, amit már kívülről fújok. Kinyitom az ajtót. Szerintem eddig is épp elég volt a meglepetésekből, de amit láttam, az fergeteges volt. A vadonatúj kocsim állt az autófelhajtón. Ha ez még mindig nem lenne elég, a kocsi szó szerint be volt csomagolva. Valahogy nem bírtam leszaggatni a csomagolást, ezért a nem is olyan régi autómba szálltam be. Sebességre vágytam. Sosem voltam az a nagy száguldó típus, de most jót tett. A km/h 120-at mutatott, de én nem nagyon foglalkoztam vele. Megálltam. Az 5-ös számú ház ajtajához léptem. Már nyúltam is a csengőhöz, amikor kinyílt előttem az ajtó.

- Szia Alice. Azt hittem már el is felejtetted, hogy buliba készültünk. Úgy látszik abból a könyvből semmi más nem ragad rád csak a sok hülyeség.

- Neked is szia Jane. Amúgy meg nem tehetek róla, hogy nem jöttem előbb. Az Alkonyatot, meg ne fikázd le, mert igen is jó könyv.

- Jól van. Mondjuk megértem, hogy siettél, de azért nem kellett volna ennyire.

- Ezt meg hogy érted? Én nem is siettem.

- Akkor mégis miért lehetett hallani a BMW-d hangját? Mert már egy ideje csak azt hallottam, hogy valami nagyon zümmög.

- Csak egy kis száguldozásra vágytam. Mehetünk? Nem akarlak annyira sürgetni, de még a többiekért is el kellene mennünk.

- Persze. Várj egy percet és mindjárt jövök. – azzal becsapta előttem az ajtót.Ilyet még nem csinált. Az oké, hogy siet, de akkor se csapja rám az ajtót. Eljátszottam a sértődöttet. Bepattantam a kocsiba. Már olyan régen hallottam rendes zenét. A rendes zene nálam mi más lehetett, mint az Alkonyat zenéi. Bekapcsoltam a cd lejátszót. Pár perc múlva már csak azt vettem észre, hogy Jane mellettem ül és mondja, hogy induljunk már. Felbőgött a motor és én tövig nyomtam a gázpedált. A következő megálló Leila-ék háza volt. Ők a 30-as házban laknak, úgyhogy nem kellett sokáig kocsikázni. A Wyberg lány már kint várt minket. Gyorsan bepattant és már mentünk is tovább. Mikor hazaértünk, öt csaj szállt ki a kocsiból. Jane, Leila, Yasmine, Lyra és én. Elég sötét volt már, meg amúgy is el voltunk foglalva, úgyhogy nem is csodálom, hogy nem vették észre az ajándékomat. Odabent hamar elkészültünk.

- Csajok, nem volt gyors ez a készülődés?

- Az attól függ, mit értesz azon, hogy gyors. Végül is fél óra nem olyan hosszú idő. Mindenki nevetni kezdett. Anya vagy apa biztosan nem értenék meg, hogy miért nevetünk, ilyen kis semmiségen. Néha még mi sem tudjuk, de nálunk már semmin nem lehet meglepődni. Ha értelmetlen dolgon nevetünk, ami ráadásul nem is vicces, az még semmi. Ha épp nem a nyelvbotlásokon szórakozunk, akkor egyes dolgokat értünk félre.

- Indulhatunk? – kérdezte Yasmine

- Aha, persze. Csak mivel nem férünk be a kocsiba, gyalog kell mennünk.

- Az nem baj. Úgy is kell egy kis testedzés. – mondta Nina.

Leszaladtunk a lépcsőn, és belevetettük magunkat az éjszakába…