2. fejezet - Egy újabb unalmas nap (első rész)

Kivételesen szép napra ébredtünk. Felkeltem és kinéztem az ablakomon és megláttam Jane-t.Azonnal a telefonomhoz kaptam, mert furcsálltam, hogy már suliba megy. Tárcsáztam a számot. Olyan idegesítő volt a várakozás, de végül felvette.

- Szia Al. Miért hívtál?

- Szia. Te ilyen korán elindultál???

- Korán? Te jól vagy már 35 van. Amúgy hol vagy? Már vagy ötször hívtalak de nem vetted fel.

- Úgy érted 7 óra 35 van?

- Igen.

- Uh, bocs elaludtam. Ma inkább ne várj meg, mert nem akarom, hogy te is elkéss.

- Oké de siess te is, mert magyar lesz az első óránk és a tanár feleltetni akar.

- Rendben elkészülök, és már megyek is. Akkor majd a suliban talizunk. Addig is, szia. - Szia. Huh, tényleg ennyire késő lenne már. Megfordultam és megpillantottam az édesdeden alvó húgomat.

- Nina, Nina ébredj! El fogunk késni.

- Csak még két percet kérek. - mondta álmosan.

- Most nem lehet. Mindjárt 8 óra és mi még pizsiben vagyunk.

- Miért nem ezzel kezdted?!- ült fel az ágyon.

– Anya miért nem szól?

- Tényleg ez jó kérdés. Hogy én milyen hülye vagyok…. Tegnapelőtt említette, hogy ma korán be kell mennie dolgozni. Még arra is figyelmeztetett, hogy húzzam fel az ébresztőmet.

- Hát te tényleg nem vagy százas. Nem csak a nevekkel vagy bajban, de az emlékezőkéd sincs rendben. Nah mindegy. Megyek, felöltözöm, aztán bemegyünk együtt kocsival, és te fogsz vezetni. - a mondat utolsó felét kihangsúlyozta. Tudta, hogy én nem, nagyon szeretek gyorsan menni. Neki is van engedélye, csak azt nem tudom, hogy miért mindig nekem kell a volán mögé ülnöm, amikor sietni kellene.Miközben ezeken gondolkodtam, magamra kaptam egy fekete farmert, egy lila felsőt és egy szintén fekete pulcsit. Lesiettem a lépcsőn és készítettem két szendvicset. Bepakoltam őket a táskámba, majd még kettőt csináltam a csigalassú húgomnak, aki végre lejött a lépcsőn. - Felőlem indulhatunk.

- Te jól vagy? Szoknyába jössz, mikor 10 fok sincs??- mondani akart valamit de én beléfojtottam a szót. - Anya le fogja szedni a fejem, ha megtudja, hogy így mentél suliba.

- Most már úgysincs időm átöltözni. Mehetünk?

- Igen. Raktam el neked is valami harapnivalót.

- Köszi szépen.

- Nincs mit. Bezárod az ajtót? Mert ha igen akkor én eddig kijárok a kocsival.

- Aha persze, de menjünk már. Első óra fizika, és dogát írunk.

Magamhoz vettem a táskámat és a kabátomat. Szerencsére anya már kijárt a kocsival, ami egy szürke „Hartge BMW Z4” volt. Beszálltam, és elindítottam. Megláttam az órát már 7-50 volt. Dudáltam és kikiáltottam.

- Nem sietnél egy kicsit???

- Megpróbálok. De ezek a kulcsok mindig kifognak rajtam. – mondta.

- Segítsek?

- Nem kell, már megvagyok.

Bedobta a kulcsot a táskájába és a jármű felé futott. Villámgyorsan becsücsült és én már indultam is. Pár perc múlva már a parkolóban voltunk. Leállítottam a motort és elbúcsúztam Ninától.

- Siess, nehogy elkéss. Sok szerencsét a dolgozathoz. – mondtam jó nővérhez méltóan.

- Köszi. Remélem sikerül majd. Szia.

- Szia. Mindketten kiszálltunk, én pedig lezártam a kocsimat. Épp időben értem az osztályba. Mire helyet foglaltam Jane mellett a tanárunk nagy robajjal becsukta az ajtót.

- Jó reggelt mindenkinek.

- Jó reggelt Mr. Black.

- Mint tudjátok ma lesz az első felelés-, folytatta-, ezért arra gondoltam, hogy aki nem felel, az írjon egy 300 szavas fogalmazást az elmúlt év cselekményéről. Mivel ma csütörtök van a házi dolgozatot hétfőre kérem.

- De tanár úr, aki felel ma annak nem is kell megírnia?- kérdezte Yasmine.

- Természetesen nem. Majd meglátjátok, hogy miért nem.