5. fejezet - A buli, ami ...

Mivel gyalog mentünk eltartott egy darabig, amíg elértük a Black House-t. Pontosabban jó fél órát sétáltunk a sötétben.

- Szerintem mi vagyunk az elsők. – mondta Yasmine.

- Ezt meg miből gondolod?

- Hát mivel nem hallani a lányok sikítozó hangját, és zene sincs, ezért elég nyilvánvaló, hogy még nem kezdődött el a buli, ami azt jelenti, hogy nem lehetnek valami sokan… - magyarázta.

- Jól van már értjük. Köszönjük, hogy megosztottad velünk, buliba alig járó csajokkal az éjszaka rejtelmeinek egy részét.

- Szívesen máskor is, de azért nem kellene gúnyolódni Alice.

- Én nem is gúnyololódtam. Csak megállapítottam a tényeket. Nah, akkor, ha mi vagyunk az elsők irány befelé!

Mint az elmegyógyintézetből szabadult betegek, úgy rohantunk az épület felé. Mikor az ajtóhoz értünk, megtorpantunk. Arra ez a felirat volt írva:

Bocsi mindenkinek, de a bulit áttettük a jövő hétre…Ha valaki mégis bulizni akar, akkor két utcával arrébb lesz egy kisebb összejövetel… Gyertek a hang után...

- Hát ez tök jó. Egyszer jövünk szórakozni, de akkor is lefújják. Én nem fogok elmenni a másik helyre. - Én sem. Elég volt idáig eljönni. - Egyet értek.

- Nem értelek benneteket. Én személy szerint szívesen elmennék. Amúgy Lyra te mióta vagy ilyen kis anyámasszony katonája? Te mindig benne vagy minden őrültségbe. Alice, te sem jössz?

- Nem kösz. Inkább menjünk vissza hozzánk, és csináljunk ott egy csajos estét.

- Hát jó. Szavazzunk. Ki akar visszamenni? Egy, kettő, három. Ki akar elmenni a másik buliba? Egy, csak én akarok menni? A többiek? Ti mit akartok? Csak nem maradtok itt csövezni?

- Hát én elmennék veled, de nem tudom…

- Hogy lehetsz ennyire felelőtlen Nina? Pont az ilyen kis csajokat várják ott, mint amilyen te vagy. – keltem ki magamból.

- Én is inkább mennék. Amúgy meg sem én, sem Nina nem pisis már. Igenis elmehetnénk. Egyszer adódig ilyen az életben.

- Ezt úgy mondod, mintha máskor nem jöhetnénk el bulizni. Amúgy nem tudom, mit szólna az anyukád, ha hétfőn lemennék hozzá a rendelőbe, és elmondanám, hogy mit csináltál szombat este. Szerintem, nem örülne neki.

- Jól van. – szakított félbe Yasmine. – Nina és Leila mellettem. Lyra és Jane melletted. Az akárhogy is számolom, három-három.

- Várjatok! Szerintem sem olyan nagy dolog, ha nem itt, hanem két utcával arrébb szórakozunk. - Ez a beszéd. Mégsem kellett csalódnom benned Lyra. Tehát így akkor ketten maradtatok.Jöttök, vagy hazamentek?

- Megyünk. – mondtuk egyszerre Jannel. Elindultunk, bár nekem nem sok kedvem volt. Útközben viszont feloldódtam. Már csak barátnőmet kellett valahogy „jobb kedvre” deríteni.

- Csajok, tudjátok, mit csinál a kaméleon, ha berakjátok a sütőbe?

- Nem.

- Hát beleolvad a környezetébe.

Mindenki nevetni kezdett, mindenki leszámítva azt, akinek nevetnie kellett volna. - Mi a baj Jane? Nem szoktál ilyen lenni. Azt nem mondom, hogy egy kisördög szoktál lenni, de azért ennél nagyobb hülyeségekbe is belementél már.

- Igen, de most nem vagyok hangulatomnál.

- Na, akkor jól van. Mármint nincs jól, de majd feldobunk.

- Ne is fáradjatok. Szerintem ma ilyen napom volt.

Az út további részében nem nagyon beszélt senki. Elértük az említett utcát, már csak a házat kellett megtalálni. Mivel állítólag nekem volt a legjobb hallásom, azért mindenki rám hagyatkozott. Éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel, de nem törődtem vele. Pár perc múlva meghallottam a zenét. Vagyis inkább valami hangos dübörgést, ami nem igazán mondható zenének.

- Csajok, nekem nagyon rossz előérzetem van. – mondtam.

- Talán nem gondoltad meg magad? – kérdezte gúnyosan Yasmine. - Ha tudni akarod akkor igen. De nem azért, mert beszari alak vagyok, hanem azért, mert általában bejönnek a megérzéseim. - Te és a megérzéseid… Hát engem nem győztél meg. Ha most megint elkezdünk veszekedni azon, hogy menjünk, vagy maradjunk, akkor én megyek. - Nekem mindegy. De ha valami gond lesz, akkor majd sajnálkozhattok.

Nagyon ki vagyok akadva Yasmine-ra. Igaz, hogy elég nagy ribanc, de akkor sem kellene így viselkednie. Különben sem szokott ilyen lenni. Végre megérkeztünk. A ház kertjében egy tábla állt, amin egy felirat volt.

Gyertek a garázsba….