12. fejezet -1.rész

Végre kiszabadultam a börtönömből. Mindig a négy fal között lenni, és várni a következő vizsgálatot. Unalmas és idegölő. Örülök ennek az egyetlen napnak, mikor végre ismét élhetek. Egy teljes napig nem látom az orvosokat, a nővéreket, nem hallom a műszerek csipogását és végre nem lógnak belőlem vezetékek. Leírhatatlan élmény.

Amikor négynapnyi kóma után csak úgy felébredtem és minden életfunkcióm rendben volt, sőt alig fértem a bőrömbe az orvosok nem akartak hinni a szemüknek. Miután mindenféle vizsgálaton túlestem, elmondták, hogy egyszer újra kellett éleszteni, és többször is leállt a légzésem. Az eredmények láttán az orvosok a csodát latolgatták. Persze én is Dean, meg a családja tudtuk, hogy tényleg csoda volt. Egy olyan emlék, amit soha nem felejtek el.

Egy hét után, végre sikerült meggyőznöm Leo-t, hogy had mozduljak ki egy kicsit. Mivel látta, hogy addig nem hagyom, amíg nem teljesül a kívánságom, és már nincsenek rohamaim sem, elengedett. Csupán 24 órára.

Azonnal telefonáltam anyuéknak, és fél óra múlva már a szobámban voltam. Lezuhanyoztam, és kicsit helyrepofoztam magam. Alig, hogy elkészültem csengettek az ajtón. Kinéztem az ablakomon és lettem egy gyönyörű szürke Volvo-t. Egyből rohantam, hogy kinyissam az ajtót, de anya megelőzött.

- Jó napot Mrs. Darwin! – hallottam azt a feledhetetlen, lehengerlő hangot, ami csakis egyvalakitől származhat.

- Szia Dean! Mondtam már, hogy nyugodtan szólíts Kathy-nek.

- Rendben.

Leértem a lépcsőn és a konyhában ott volt a legcsodálatosabb lény, akit valaha megismertem.

- Szia Alice! – mondta, majd közelebb lépett és megcsókolt.

- Szia!

- Úgy gondoltam, hogy eljöhetnél velem egy kicsit sétálni a parkba, vagy meglátogathatnánk a családomat. Mit szólsz hozzá?

- Ez nagyszerű ötlet. Anya ugye elmehetek? Légyszi-légyszi-légyszi! – Kértem azokkal a boci szemeimmel.

- Rendben, de nyolcra itthon légy! Ha bármi történik, azonnal hívj.