Felpillantottam, hogy biztosan a jó helyre megyek-e.
”Jelen”
Teljes magabiztossággal nyitottam ki az ajtót.
Sikerülni fog! –hallottam a biztató hangot a fejemben. Végül megtettem az első lépést a rejtélyes messzeségbe. Még egy lépés, és még egy és még egy, aztán valami magával rántott. Nem ijedtem meg, nem is féltem. Rábíztam magam a titokzatos légörvényre, amibe kerültem. Komában vagyok, tehát semmi bajom nem eshet- gondoltam először aztán elbizonytalanodtam. Mi van, ha valamelyik kaland során valamilyen módon megsérülök? Úgy fogok meghalni, hogy senkitől sem búcsúzhattam el. Már a gondolattól is könnyek gyűltek a szemembe és egy áruló csepp végiggördült az arcomon. Lecsuktam a szemem, hogy semmit és senkit ne lássak.
Semmi okod az aggodalomra Alice! Nem eshet bántódásod. Nem fogsz meghalni. Jobb lesz, ha befejezed a sírást és kinyitod a szemed. Megérkeztünk.
Szia!
VálaszTörlésNagyon nagyon jó ez a kis részlet4 =)
Várom már a következő fejezet! Remélem hamarosan olvashatom =)
Puszcsí
Jasper